A legutóbbi utunk Boszniába vezetett. Az ország történelme, kultúrája, gasztronómiai élvezetei mellett a kávéjuk volt rám a legnagyobb hatással – de nem csak a koffein miatt. :)

Előfordultak olyan időszakok az életemben (államvizsga, szakvizsga), mikor egynél többet is fogyasztottam, de egyébiránt nem jellemző rám, hogy kávét iszom. Ha mégis, akkor az irodában koffeinmentes kapszulás kávét szoktam. A helyzet az, hogy mióta megízleltem a bosnyák kávét, azóta nem tudtam jóízűen meginni a kapszulásat. Ez a kávé az, ami tényleg magával ragadott. Olyan fenséges íze van, hogy ezt mindenkinek ki kell próbálnia egyszer az életében.

Szerencsére nem csak Bosznia-Hercegovinában van lehetőség erre, ugyanis az úgynevezett bosnyák kávét a törökök hagyták náluk „szuvenírként”. Így ha az ember Törökországban jár, ott is vidáman elfogyaszthat belőle egyet-kettőt. Ami még szerencse, hogy nem csak az említett országokban, de még Görögországban, Cipruson is tudunk kortyolni az így elkészített sűrű feketéből. Persze mindegyik ország kicsit a magáénak érzi.

Amikor egy új országot fedezünk fel, akkor mindig elmegyünk a helyiek által vezetett városnéző túrára, hiszen ki tudna többet, jobban elmesélni a városról, mint egy tősgyökeres. Ezen a túrán ismertük meg a bosnyák (török) kávékészítés rejtelmeit.

Elkészítése:

Ha kiválasztottuk kávét, akkor azt meg kell őrölni, ezt az elmondás alapján a bosnyák családokban mindig a legkisebb végzi, egy erre rendszeresített kézi kávédarálóval.

Ha ez megvan, akkor nincs más hátra, mint a finomra őrölt kávét a hosszú nyelű rézedényben felfőzni, talán jobb kifejezés rá hogy felmelegíteni. Annyi kávéscsésze vizet öntsünk a rézedénybe, ahány személyre főzzük a kávét és ugyanannyi kávéskanál kávéőrleményt tegyünk a tetejére, ahány személyre készítjük a kávét. Ennek a típusú kávékészítésnek a lényege a főzés, lassan készítjük, nem keverjük össze csak miután a kávé lesüllyedt a rézedény aljára. Figyelni kell, hogy ne forraljuk, amint hab képződik az edény tetején, akkor levesszük a tűzről. A bosnyákok ezt a folyamatot 3-szor ismétlik, a török csak 2-szer. Ezzel el is készült a kávénk.

Érdekes volt számunkra hogy mielőtt kikértük a kávét mindig megkérdezték, cukorral vagy anélkül isszuk-e. Ezt azért teszik, mert itt utólag nem dobhatsz bele cukrot a kávédba, ugyanis a kávé alján sűrű zacc van, amit ha felkavarsz, akkor csak jó csomó idő után tudod elfogyasztani, így a cukrot a kávéval együtt még a folyamat elején teszik a rézedénybe.

A bosnyákok a kávé mellé kockacukrot hoznak, ha esetleg mégis kívánnád hozzá az édeset, akkor csak belemártod a kávédba, leharapod a felét és utána kortyolod a kávét. Náluk ez egy rituálé, leülsz és beszélgetsz egy erős fekete mellett. Nem sietsz sehova, csak kortyolgatsz, élvezed az italodat, beszélgetsz, nézelődsz. Jól esik az embernek reggel, délben vagy akár este. Próbáljátok ki ti is!

Az Élelmes konyhatündért megtaláljátok már facebookon is! Kedveljétek, hogy ne maradjatok le a többi receptről sem!